Szabadeses

A tanarno riadtan nez ra. Aztan varatlanul megfogja a karjat, es magahoz vonja. Neki meg elakad a lelegzete, mondani akar valamit, de keptelen megszolalni. Erzi a no mellet, ahogy a mellkasanak nyomodik. Erzi szaggatott lelegzetet. Es erzi a kezet, ahogy a hatat es a nyakszirtjet simogatja. Bizserges fut vegig a gerincen. Olyan eroteljesen, hogy a szeme lecsukodik. Mikor simogatta meg utoljara az anyja? Es az apja megsimogatta egyszer is azota, hogy az eszet tudja? Kozben a melyben egy hang sikit benne. Told el magadtol! Nyisd ki a szemed, es uvolts fel, hogy nem lehet! MOST!"e; A tizenhet eves Bence sokszor elkepzeli, hogy zuhan. Hogy kilep ebbol az egeszbol. Nem volna nehez: egy ugras a berhaz tetejerol. Vajon mi tartana ot vissza? Ha az anyja ujra hozzajuk koltozne? Ha az apja abbahagyna az ivast? Ha volna baratnoje? Ha vegre valaki szeretni tudna? Egy napon uj tanarno erkezik az iskolaba, kopogo leptei felverik a folyoso csendjet. Voros csizmat visel, feszul rajta a farmer, Bence nem tudja levenni rola a szemet. Nehany nappal kesobb osszefutnak, s a fi u hazakiseri a tanarnot. Ami azutan tortenik, arrol nem beszelhet senkinek. Titkolozas, cinkos kacsintasok, onvad - Bence nem ura tobbe a tetteinek. Ugy erzi, zuhanni kezdett, es hiaba kapalozik, nem nyujtja senki a kezet.