Pan Tadeus

A XIX. szazadi lengyel irodalom klasszikus remeket, a lengyel Iliasz"e;-t, Mickiewicz emigracioban irta. Tavol hazajatol tehat, s tavol az 1830-as tragikus felkelestol, melynek leverese melysegesen ketsegbe ejti. Ekkor, a gyasz, a fajdalom napjaiban erik meg benne a gondolat, hogy megirja a lengyelek nagy nemzeti eposzat, megorokitse a regi szep idok mindennapjait, mindazt, ami mar visszahozhatatlan: mert az a vilag, melyben az ifju Tadeus bubajos szerelmi historiaja zajlik, immar az emlekezetben el csupan. Gyermekkoranak nosztalgikus fenyeben ragyognak a szulofold tajai, a haboritatlan osvadonok, a csendet kurtszoval folvero medvevadaszat, a kisnemesi falvak sajatos embertipusai, a lakomak, az osszecsapasok, szablyak suhanasa, mordalyok fustje, szerelem es hazaszeretet kitoresei - a nemzeti viseletek, a jellemek, melyek egykepp viselik magukon az europai romantika s a lengyel-litvan vonasok jegyeit. Eposzt irt Mickiewicz? Verses regenyt? A ketto keverekebol csinalt valami ujat? Egy bizonyos: tapinthato gyonyoruseggel es szeretheto ironiaba martott tollal abrazol, minden soran, minden leirasan, legyen az bozotos erdoe, nemesi udvarhaze, felejthetetlen naplementeke, tancoke, eposzi harcoke"e;: mindenen ott erezni a megjelenites oromet, muveszi gyonyoruseget. Az oromet es elvezetet, aminek talan fo resze van benne, hogy valoban sikerult remekmuvet alkotnia, mely elsosorban abban homeroszi, hogy vegtelenul termeszetes. A Pan Tadeus-t, mely SebA k va fordtsban 1957-ben elA szr jelent meg magyarul, most Rnay Gyrgy fordtsban adjuk kzre.